A rézrudak minőségellenőrzése döntő lépés annak biztosításában, hogy megfeleljenek a huzal- és kábelgyártás követelményeinek, elsősorban az olyan nemzeti szabványok alapján, mint a „Réz drótrudak elektromos használatra” (GB/T 3952-2016).
A fő vizsgálati tételek közé tartozik a kémiai összetétel és az oxigéntartalom elemzése, amely fotoelektromos emissziós spektrometriát (pl. YS/T 482-2005) igényel a réz tisztaságának és szennyezőelem-tartalmának meghatározásához. A GB/T 3952 szerint a T2 és TU2 osztályokhoz legalább 99,95%-os réz- és ezüsttartalom szükséges, és speciális előírások vonatkoznak az olyan szennyeződésekre, mint az arzén, bizmut, vas és ólom. Az oxigéntartalom kulcsfontosságú mutató, amely megkülönbözteti az oxigén-{10}}mentes és az alacsony oxigéntartalmú rézrudakat. Az oxigénmentes -rézrudak oxigéntartalma nem haladja meg a 0,02%-ot (pl. a TU2 fokozathoz legfeljebb 0,0010%), míg az alacsony oxigéntartalmú rézrudak oxigéntartalma általában 200-400 ppm. A fizikai tulajdonságok vizsgálata magában foglalja a szakítószilárdság és nyúlás kimutatására szolgáló szakítóvizsgálatot (pl. GB/T 228.1), valamint a torziós vizsgálatot (pl. GB/T 239) az anyag plaszticitásának és homogenitásának felmérésére. Az elektromos tulajdonságok vizsgálatának lényege a térfogati ellenállás (ρ20) 20 fokos mérése, amely a vezetőképesség értékelésének kulcsmutatója.
A metallográfiai vizsgálat elvégezhető az átlagos szemcseméret mérésével (pl. YS/T 347-2004), hogy megfigyeljük az anyag mikroszerkezetét. A szemrevételezéssel ellenőrizni kell, hogy a rézrúd felülete kerek, sima és méretben egyenletes-e, és mentes-e a ráncoktól, sorjaktól, repedésektől, zárványoktól és egyéb, a használat szempontjából káros hibáktól.